Az élet – kibontakozás
„A gyermekek egyetlen rezdülése elárulja a ház minden titkát, örömét fájdalmát.”
Nem kell órákig hallgatnom gyermekvédelmi központjaim vezetőinek beszámolóját, hogy a házban lévő életről képet alkossak, hogy az ottani vezető pedagógus munkáját értékeljem. A zenész, nem elvont matematikai számolások alapján dönti el, hogy fel van-e hangolva a húr, és nem jelentéseket hallgat, hanem lágyan megérinti a hangszerét. A gyermekek egyetlen rezdülése elárulja a ház minden titkát, örömét fájdalmát. Úgy gondolom, hogy a politikusaink sem kellene tonna számra irt papírok mögé bújtatniuk felelősségtudatukat, hanem csendben bele kellene nézzenek az emberek szemébe, be kellene menjenek az emberek házaiba.
Munkám, és munkánk, eredményességét három szempont alapján ítélem meg:
Öröm, nyitottság, jókedv:
Egy Isten akarata szerinti, egészséges tiszta gyermek, még ha a szeme sarkában nehéz kérdések gomolyognak is jókedvű és vidám. Igenli az életet, téged a vendéget, kíváncsi rád. Nyitott a játékra, az új dolgokra, a kacagásra. A kudarcok minket felnőtteket is elbizonytalanítanak. Ha nem mennek jól a dolgok félünk és vissza húzódunk csigaházainkba, komolyan hallgatunk, a kintről jövő dolgoktól elzárkózunk.
Rend, összeszedettség, fegyelem:
A csatát vesztett seregek mindig rendetlenek, valahogy szétfolyik a belső tartás. A kibontakozó élet rend. Azt is jó megnézni, hogy meddig ér a rend. Van ahol az emberek bőrén, ruháján véget ér a rend, van akiből kisugárzódik, és otthonát, környezetét is beragyogja. A rendetlen, koszos környezet a slampos, elnyűtt gyerek mindent elmond a ház vezetőjének munkájáról.
Gyümölcs, eredmény, jó jegyek:
Az élet kibontakozás, virág, gyümölcstermés. Hol élet van, ott versek születnek, és dalok, előadások, és jó jegyek. És mindenek előtt vágyak, álmok, melyek lassan valóra válnak. Madáretetők röppennek a fára kis gyermek kezekből, buta tátogató kishalak jelennek meg az akváriumokba, zászlók lobognak ismeretlen ormokon. Az élet csapattá szerveződik és lehengerelve a falakat gólt szerez, határokat dönt, bajnoki dobogóra áll.
Engem nem érdekelnek az okos politikai magyarázkodások, engem az élet érdekel, mely vagy kibomlik, vagy sorvad, vagy gyümölcsöt terem vagy elhal. Az elvágott diáknak mindig van magyarázata, mely lehet, hogy igaz, de az életet nem megmagyarázni, hanem élni kell. Mert kit érdekel a vesztes csaták szétszaladt tábornokainak igaza? Kit érdekel, hogy miért hallgatnak el harangjaink? Apad el asszonyaink méhe? És alszanak ki a játékos fények gyermekeink szemében? Egy elöljáró ne mentegetőzzön, mert ő forrás, melyből életnek kell fakadnia, és nem ócska magyarázkodásnak hogy mért is buknak meg a vizsgákon gyermekeink, és ragad a mocsoktól a ház. Ne megmagyarázza, a rossz jegyet, hanem vezessen, győzzön, neveljen bajnokot, vagy tűnjön el örökre, és akkor éljen az új király!
Igen minden elöljáró, király! Király vezesse csapatát! Hódítson! Tegye boldoggá azt!
Déva, 2006 szeptember 30.
Csaba testvér
Nem kell órákig hallgatnom gyermekvédelmi központjaim vezetőinek beszámolóját, hogy a házban lévő életről képet alkossak, hogy az ottani vezető pedagógus munkáját értékeljem. A zenész, nem elvont matematikai számolások alapján dönti el, hogy fel van-e hangolva a húr, és nem jelentéseket hallgat, hanem lágyan megérinti a hangszerét. A gyermekek egyetlen rezdülése elárulja a ház minden titkát, örömét fájdalmát. Úgy gondolom, hogy a politikusaink sem kellene tonna számra irt papírok mögé bújtatniuk felelősségtudatukat, hanem csendben bele kellene nézzenek az emberek szemébe, be kellene menjenek az emberek házaiba.
Munkám, és munkánk, eredményességét három szempont alapján ítélem meg:
Öröm, nyitottság, jókedv:
Egy Isten akarata szerinti, egészséges tiszta gyermek, még ha a szeme sarkában nehéz kérdések gomolyognak is jókedvű és vidám. Igenli az életet, téged a vendéget, kíváncsi rád. Nyitott a játékra, az új dolgokra, a kacagásra. A kudarcok minket felnőtteket is elbizonytalanítanak. Ha nem mennek jól a dolgok félünk és vissza húzódunk csigaházainkba, komolyan hallgatunk, a kintről jövő dolgoktól elzárkózunk.
Rend, összeszedettség, fegyelem:
A csatát vesztett seregek mindig rendetlenek, valahogy szétfolyik a belső tartás. A kibontakozó élet rend. Azt is jó megnézni, hogy meddig ér a rend. Van ahol az emberek bőrén, ruháján véget ér a rend, van akiből kisugárzódik, és otthonát, környezetét is beragyogja. A rendetlen, koszos környezet a slampos, elnyűtt gyerek mindent elmond a ház vezetőjének munkájáról.
Gyümölcs, eredmény, jó jegyek:
Az élet kibontakozás, virág, gyümölcstermés. Hol élet van, ott versek születnek, és dalok, előadások, és jó jegyek. És mindenek előtt vágyak, álmok, melyek lassan valóra válnak. Madáretetők röppennek a fára kis gyermek kezekből, buta tátogató kishalak jelennek meg az akváriumokba, zászlók lobognak ismeretlen ormokon. Az élet csapattá szerveződik és lehengerelve a falakat gólt szerez, határokat dönt, bajnoki dobogóra áll.
Engem nem érdekelnek az okos politikai magyarázkodások, engem az élet érdekel, mely vagy kibomlik, vagy sorvad, vagy gyümölcsöt terem vagy elhal. Az elvágott diáknak mindig van magyarázata, mely lehet, hogy igaz, de az életet nem megmagyarázni, hanem élni kell. Mert kit érdekel a vesztes csaták szétszaladt tábornokainak igaza? Kit érdekel, hogy miért hallgatnak el harangjaink? Apad el asszonyaink méhe? És alszanak ki a játékos fények gyermekeink szemében? Egy elöljáró ne mentegetőzzön, mert ő forrás, melyből életnek kell fakadnia, és nem ócska magyarázkodásnak hogy mért is buknak meg a vizsgákon gyermekeink, és ragad a mocsoktól a ház. Ne megmagyarázza, a rossz jegyet, hanem vezessen, győzzön, neveljen bajnokot, vagy tűnjön el örökre, és akkor éljen az új király!
Igen minden elöljáró, király! Király vezesse csapatát! Hódítson! Tegye boldoggá azt!
Déva, 2006 szeptember 30.
Csaba testvér
posted by icserny at 10:36 PM
0 Comments:
Post a Comment
<< Home