Családos nap - 2006. szeptember 3.

Az élet – kibontakozás

„A gyermekek egyetlen rezdülése elárulja a ház minden titkát, örömét fájdalmát.”


Nem kell órákig hallgatnom gyermekvédelmi központjaim vezetőinek beszámolóját, hogy a házban lévő életről képet alkossak, hogy az ottani vezető pedagógus munkáját értékeljem. A zenész, nem elvont matematikai számolások alapján dönti el, hogy fel van-e hangolva a húr, és nem jelentéseket hallgat, hanem lágyan megérinti a hangszerét. A gyermekek egyetlen rezdülése elárulja a ház minden titkát, örömét fájdalmát. Úgy gondolom, hogy a politikusaink sem kellene tonna számra irt papírok mögé bújtatniuk felelősségtudatukat, hanem csendben bele kellene nézzenek az emberek szemébe, be kellene menjenek az emberek házaiba.

Munkám, és munkánk, eredményességét három szempont alapján ítélem meg:

Öröm, nyitottság, jókedv:

Egy Isten akarata szerinti, egészséges tiszta gyermek, még ha a szeme sarkában nehéz kérdések gomolyognak is jókedvű és vidám. Igenli az életet, téged a vendéget, kíváncsi rád. Nyitott a játékra, az új dolgokra, a kacagásra. A kudarcok minket felnőtteket is elbizonytalanítanak. Ha nem mennek jól a dolgok félünk és vissza húzódunk csigaházainkba, komolyan hallgatunk, a kintről jövő dolgoktól elzárkózunk.

Rend, összeszedettség, fegyelem:

A csatát vesztett seregek mindig rendetlenek, valahogy szétfolyik a belső tartás. A kibontakozó élet rend. Azt is jó megnézni, hogy meddig ér a rend. Van ahol az emberek bőrén, ruháján véget ér a rend, van akiből kisugárzódik, és otthonát, környezetét is beragyogja. A rendetlen, koszos környezet a slampos, elnyűtt gyerek mindent elmond a ház vezetőjének munkájáról.

Gyümölcs, eredmény, jó jegyek:

Az élet kibontakozás, virág, gyümölcstermés. Hol élet van, ott versek születnek, és dalok, előadások, és jó jegyek. És mindenek előtt vágyak, álmok, melyek lassan valóra válnak. Madáretetők röppennek a fára kis gyermek kezekből, buta tátogató kishalak jelennek meg az akváriumokba, zászlók lobognak ismeretlen ormokon. Az élet csapattá szerveződik és lehengerelve a falakat gólt szerez, határokat dönt, bajnoki dobogóra áll.

Engem nem érdekelnek az okos politikai magyarázkodások, engem az élet érdekel, mely vagy kibomlik, vagy sorvad, vagy gyümölcsöt terem vagy elhal. Az elvágott diáknak mindig van magyarázata, mely lehet, hogy igaz, de az életet nem megmagyarázni, hanem élni kell. Mert kit érdekel a vesztes csaták szétszaladt tábornokainak igaza? Kit érdekel, hogy miért hallgatnak el harangjaink? Apad el asszonyaink méhe? És alszanak ki a játékos fények gyermekeink szemében? Egy elöljáró ne mentegetőzzön, mert ő forrás, melyből életnek kell fakadnia, és nem ócska magyarázkodásnak hogy mért is buknak meg a vizsgákon gyermekeink, és ragad a mocsoktól a ház. Ne megmagyarázza, a rossz jegyet, hanem vezessen, győzzön, neveljen bajnokot, vagy tűnjön el örökre, és akkor éljen az új király!

Igen minden elöljáró, király! Király vezesse csapatát! Hódítson! Tegye boldoggá azt!

Déva, 2006 szeptember 30.

Csaba testvér

Imádkozzunk egyénileg és közösen nemzetünk megújulásáért!

Imádkozzunk egyénileg és közösen nemzetünk megújulásáért!
Veres András püspök körlevele

„A hazaszeretet nem csupán ékes szavakat, hanem hűséget, munkát és az igazságért való bátor kiállást kíván tőlünk.”

Kedves Testvérek!

Isten akaratából születtünk magyarnak. Ezért kell, hogy magunkénak érezzük magyar népünk múltját, jelenét és jövőjét. Örüljünk annak, amiben nagy, és szomorkodjunk amiatt, amiben vétkes. Fájjanak nekünk is nemzetünk sebei és megpróbáltatásai.

Isten akarja, hogy szeressük hazánkat, éljünk, küzdjünk és dolgozzunk érte az Úr Jézus példája szerint, aki Jeruzsálembe való bevonulásakor könnyeket ontott romlásba rohanó nemzetéért.

Nekünk, keresztényeknek különösen is kötelességünk a népünk iránti őszinte és tevékeny szeretet. Hatalmas örökség az, amit szent magyar elődeink példája ró ránk. Nem szabad eltékozolnunk ezt a szent örökséget.

A hazaszeretet nem csupán ékes szavakat, hanem hűséget, munkát és az igazságért való bátor kiállást kíván tőlünk. Népünket szeretni annyit jelent, mint lelkiismeretesen és hűségesen teljesíteni kötelességeinket, teljes odaadással betölteni hivatásunkat. Példát adni, és példával terjeszteni az igazlelkűséget, a becsületességet és az áldozatkészséget. Minden, amit az igazságért, a becsületességért és az áldozatosságért teszünk, népünkért tesszük. Viszont minden, ami az igazság, a becsület és az önzetlenség ellen van (részrehajlás, megvesztegetés, korrupció, gőg, kötelességmulasztás) népünk jövőjét ássa alá. Az egyes emberek és a közösségek élete (mint házasság, család, barátság, társadalom) csak őszinteségre, igazságra és becsületességre épülhet, népünk jövőjét csak ezek az erények tarthatják fenn.

Ezért a nemzetünk lelki megújulásáért hirdetett imaévben még buzgóbban dolgozzunk, még kitartóbban keressük egyéni és közösségi életünk lelki megújulását, és ne szűnjünk meg imádkozni hazánkért és nemzetünkért!

Hozzád futunk könyörgő imánkkal Isten dicsőséges Anyja, Magyarok Nagyasszonya, szentséges Szűz Mária. Ezer éven át tapasztalt pártfogásodat megköszönve kérünk, hogy ezután se vond meg tőlünk anyai segítségedet. Első szent királyunk előre látta népe árvaságát, ezért neked ajánlott minket. Mi tehát nem az idegen félelmével, hanem a gyermek bizalmával fordulunk hozzád, mert tudjuk, hogy sohasem hagytad cserben azokat, akik közbenjárásodért hozzád folyamodtak.

Hatalmas szószólónk voltál szent Fiadnál az elmúlt századok alatt; csak így maradhattunk meg a sok nehézség között kereszténynek és magyarnak. Anyai oltalmadban bízunk most is, az új idők viharaiban, amikor az istentelenség és az új pogányság veszélyezteti a hívő magyar embert. Nagyasszonyunk, kelj néped védelmére, és eszközöld ki nekünk szent Fiadnál a hűség kegyelmét. Hűséget a krisztusi hithez, amelyért – ha kellett – életüket is áldozták elődeink. Hűséget szent Fiadhoz és az Egyházhoz, amely mint őseinket, minket is elkísér a bölcsőtől a sírig. Végül hűséget hozzád is, áldott Nagyasszonyunk, akinek erős hite, szelíd jósága és szeplőtelen tisztasága minden idők magyarjának örök eszményképe.

Vedd pártfogásodba a keresztény magyar családokat, hogy hűségesen állják a nehéz idők küzdelmeit, és állhatatosan viseljék az élet terheit. Oltalmazd és erősítsd meg hivatásuk szeretetében a szülőket, hogy gyermekeikből hűséges és igaz keresztényeket neveljenek az Egyháznak és a magyar hazának. Terjeszd ki anyai oltalmadat hazánk ifjúságára, hogy beváltsák azt a szép reményt, amelyet tőlük várunk. Eszközölj ki áldást szent Fiadnál, hogy országunkat olyan vezetők irányítsák, akik bölcsességgel, önzetlenséggel és igazsággal kormányozzák.

Igaz, szívbéli töredelemmel viseljük a szenvedés keresztjét, amelyet bűneink következményeként kell elszenvednünk, de mégis bizalommal fordulunk hozzád, engeszteld meg szent Fiadat és kérjed, derítse ránk mielőbb a lelki megújulás fényét, hogy minden magyar szív testvéri szeretetben és buzgó imában egyesülhessen szent Fiadat és a mennyei Atyát dicsérve. Ámen!


Szombathely, 2006. szeptember 29.

Veres András püspök